Pokrivtsák Mónika fétiskalandba keveredik pár rohamosztagossal, R2-D2 koktélozik, Demszky Gábor pedig beolvad a bulvárvalóságba. Star Wars-premier Budapesten.
Mint megannyi sztratoszférába ereszkedő birodalmi romboló, olyan fenyegetően úsznak a fekete viharfelhők a Lurdy Ház felett. Villámlik, pont olyan fényes, sokszor elágazó vonalat húzva az égen, mint amilyet nyugdíjas tanítónők festményein látni a pusztában ágaskodó fehér ló égnek emelt feje felett. Odabent fekete függönyt húztak a soktermes mozi elé, talán, hogy így tartsák távol a kíváncsiskodókat és a használt sütőolajjal kevert potprurira emlékeztető plázaszagot az illusztris vendégektől.
Pokrivtsák Mónika és a robotok
Birodalmiak és celebritások
A bejáratnál Leia hercegnő osztogat popcorn-bonokat az érkezőknek, mit sem törődve azzal, hogy tőle pár méterre Darth Vader éppen azzal van elfoglalva, hogy mutatóujját beügyeskedje sisakja alá, talán hogy így csökkentse a hőre keményedő műanyag okozta bőrirritációt és az azzal járó viszketést. Birodalmi rohamosztagosok és bulvárfotósok vadásznak a sztárokra, akik a lépcsőn felérve pásztázó zöld fénycsóvák közé lépnek. Mindez a Csillagok háborúja harmadik epizódjának díszbemutatóján, ami persze elképzelhetetlen a hangfalakból dübörgő birodalmi himnusz és Pokrivtsák Mónika nélkül.
"Mi van, megjött George Lucas?" -kérdezi valaki tőlem a sortűzként villámló vakuk felé mutatva, de a fotósok gyűrűjéből végül csak Kokó lép ki fiával, hogy aztán méltóságteljesen lépegetve elinduljanak a popcornnal megtöltött pultok felé. Nemsokára érkezik a Barátok köztben Egresi Tónit alakító Dósa Mátyás is, oldalán egy túlmozgásos barátnővel, aki éppen úgy pózol, mintha ő lenne Natalie Portman.
Eközben Pokrivtsák Mónika R2-D2-val ismerkedik, a házilag buherált kisrobot vidáman forgatja zseblámpa szemeit, a szürreális kép hátterében pedig pár unatkozó birodalmi rohamosztagos neonkék koktélokat szürcsölget.
A fotósok egyre lankadnak, a tökéletes körülmények, úgymint impozáns lézerháló és jelmezes statiszták ellenére kevés a fotogén sztár, ráadásul őket is hamar elrabolják a tévéstábok, hogy aztán egy villáminterjúban kiderítsék, hogy Császár Előd, micsoda meglepetés, rajong a Csillagok háborújáért, Pokrivtsák Mónika pedig egyenesen egy Star Wars-múzeumról álmodik, ha éppen nem a csakravonalak vagy a Delelő foglalják el a gondolatait.
Demszky és a sötét oldal
Nemsokára kezdődik a film, egyre idegesebbek a popcorn-pult előtt sorban állók, a fotósok már pakolnának, egy klubzakót és nemesi eleganciát viselő férfi pedig látványosan távozik, mondván, ha középen nincs hely, hát nem is érdekes a premier. Már a jelmezes rajongókkal barátkozom elkeseredésemben, kiderül, hogy R2-D2-t autóalkatrészekből állították össze, a rohamosztagosok, amúgy tényleg impozáns, házilag fröccsöntött egyenruháját pedig fehérre festett gumicsizmák teszik teljessé.
Tekintse meg képeinket!
A jelmezesek lassan eltünedeznek, a vendégek is elindulnak a termek felé vezető sötét folyosón, amikor váratlanul megérkezik a főpolgármester. Demszky gyakorlott bulvárszereplőként pózba vágja magát a fotósok előtt, elkészülnek a "Főpolgármester szégyenlős gyerekeivel" és a "Főpolgármester koktélokkal és játékokkal" elnevezésű kompozíciók, majd végleg kiürül a mozi előtere.
A mosdóban még egyszer összefutok Demszkyvel, aki éppen a csap felé hajol, és közben mintha olyan hangot hallatna, mint Darth Vader, amikor beüzemeli mobil vastüdejét. Egy pillanatra látom, ahogy a Sötét Úr a hetes buszon zötykölődik, hogy ezzel támogassa a városi tömegközlekedést, és felvillan előttem a kép, ahogy a horvát tengerparton hátradől egy nyugágyban, miután maga alá igazgatta hosszú, fekete palástját. Aztán rájövök, hogy csak a kézszárító szuszogott, Darth Vader pedig sehol sincs.
Londonba hetfő este érkezett a Fekete Nagyúr. Meghozta az esőt is, úgyhogy jeges vízben cuppogtunk hosszú órákig, amíg a fehérruhás birodalmi katonák élén végre végigvonult a Leicester Square vörös szőnyegén. Vele volt meg George Lucas, Hayden Christensen, Ewan McGregor, Ian McDiarmid, aki Palpatine császárt játssza a Star Wars III-ban, Peter Mayhew, azaz Csubakka, és Jeremy Bulloch, aki alig egy hete meg a Búsuló Juhászban vacsorázott magyar barátaival. Kiskorú Yodák és fotogén rohamosztagosok az angliai premieren.
Bár a gyorséttermekben Angliában is lehet ötcentis Anakint nyerni, a briteket teljesen más történetek tartják lázban ezekben a napokban. Az újságok leginkább egy Abigail nevű fiatalasszonyról cikkeznek, akit egy ismeretlen férfi nyakon szúrt, vagy pedig a Zongorás Férfiról, akire több mint egy hónapja bukkantak rá, amint csuromvizes fekete öltönyben szótlanul bolyongott az angol partokon és azóta sem hajlandó megszólalni, viszont lerajzolt egy versenyzongorát és amikor megengedik neki, az elmeosztályon is boldogan zongorál. Senki nem tudja, ki ő, de a brit újságok címlapján szerepel, míg a vasárnapi cannes-i Star Wars-díszbemutatóra legtöbbször csak egy csík marad a főoldalon, akkor is Natalie Portman új frizurája a legfontosabb információ.
Klikk a képre!
Azt már régen tudta mindenki, hogy a londoni bemutatót egy maratoni Csillagok háborúja-vetítés teszi különlegessé, sőt, Lucas mellett meg Hayden Christensen is ellátogat a Leicester Square egyik leghíresebb mozijába, az Empire-be. Az Empire méla pénztárosfiúja péntek délután csak annyit árult el az Indexnek, hogy a sztárok még nem igazolták vissza részvételüket a hétfői bemutatóra, de a jegyek mar réges-rég elfogytak, majd kegyesen megengedte, hogy lefényképezzem a narancssárga papírt, amire kiírták, hogy nincs több jegy.
Új helyszín: Odeon
A "nem igazoltak vissza"-szöveg azért gyanús volt. Később kiderült, hogy a sztárok mégsem az Empire-t választották, hanem az alig pár méterrel arrébb fekvő Odeont, ami első ránézésre egy tiszteletet parancsoló fekete kriptára emlékeztet, amire nagy betűkkel ki van írva, hogy "Fanatical About Film". A tér ennek megfelelően megtelik fanatikusokkal. Délután négy óra. Egyáltalán nem enyhül a zuhogó eső, nedvesen lapuló hajjal mászkálnak fel-alá a Yodának maszkírozott kiskorúak, az egyik lazán rágyújt. A hardcore rajongókat már a hajnali órák óta acélkerítés választja el a többi halandótól, ők fognak az Odeon bejáratánál a vörös szőnyeg szélén sikoltozni, amikor este befut Lucas és csapata.
A többiek a tér végén felállított színpad kivetítőjén nézik A sith-ek bosszúja legfrissebb előzetesét, ami két óra múlva határozottan unalmas kezd lenni. Felállok egy padra, ahonnan sokkal jobban látok, viszont percek alatt rengeteg irigy ellenséget szerzek magamnak. Mellettem a padon James es Charlotte ácsorog videókamerával és ázott szendvicsekkel megpakolva. Ma szabadságot vettek ki és nem mentek dolgozni, inkább délelőtt beültek a maratoni vetítés két részére és megnézték a Csillagok háborúját és A Jedi visszatért. Ahány párral beszélek ezen az esten, mindig ugyanaz a helyzet: a lányok kicsit unottan, de szerelmesen tűrik az esőcseppeket, a férfiak szeme csillog és fénykardot szorongatnak.
A Leicester Square-en fehér műanyagba burkolt birodalmi fegyveresek cirkálnak, lehet velük vicces puskatussal-agybaverőst fotózkodni, az utca embere boldogan teszi tarkóra a kezét. Közben a színpadon beindul az élet: este hétkor Simon Bates, a britek B. Tóth Lászlója tűnik fel és felkonferálja a Royal Philharmonic Orchestrát, "Ők a világ legnagyobb zenészei" - mondja. Elcsöndesül a tér, David Arnold pálcája lendül és elindul a Birodalmi induló. A zene ütemére a kivetítőn egymást követik az előző részek képei, a rajongók nem bírnak magukkal. A filharmonikusok több mint egy órát játszanak, a zuhogó esőben vastapsol a tömeg. Lassan negyed kilenc, az Odeon előtt a vörös szőnyegre megérkeznek a hírességek.
Jedik testközelben
A skót Edith Bowman, aki annak idején a Music Television híreit olvasta be, mikrofonnal a kezében várja az érkező vendégeket. Ewan McGregor a vasárnapi cannes-i bemutatót éppen azért mondta le, mert a West Enden próbált egy új darabot, úgyhogy ma értelemszerűen itt van, mert ez itt kérem a West End szíve. McGregor a kivetítőn Bowmannek elmeséli, mekkora élmény megnézni a zöld háttérrel felvett jeleneteket a kész filmben. Utána érkezik a huszonnégy éves Darth Vader, Hayden Christensen és elmondja századszorra is, micsoda lehengerlő érzés felvenni a rettenetes fekete maszkot. Lucas is befut és Cannes után Londonban is kijelenti, hogy így, ezzel lett a hat részből egy egész, egy film: "a kör bezárult" - tagolja mosolyogva.
Tekintse meg képeinket!
Simon Bates újra a színpadon és elárulja, hogy hét perc múlva egy olyan valaki fog itt nekünk megjelenni, aki fontos szerepet játszott mind a hat részben. Megindul a találgatás, aztán omegakoncertes fehér füst lepi el a filharmonikusokat és besétál maga Vader. Méltóságteljes léptekkel vonul, néha felemeli a karját és ökölbe szorítja a kezét, a bátrabbak visszaintegetnek neki. Alig öt percet marad, de mindenki elégedett. A fekete alak végül elhagyja a színpadot, fehér rohamosztagosaival átsétál a vörös szőnyegre, és követi Lucast és a sok filmsztárt a mozi belsejébe.
Nagy a sikongatás, nagy az öröm. Lucasék ezalatt felsétálnak az Odeon széles balkonjára és onnan integetnek birodalmi mozdulatokkal az alattuk elterülő tömegre. Pontban este fél kilenckor eltűnnek az üvegajtók mögött, sietniük kell, mert kezdődik a show, a Star Wars III. angliai premierje. Jó a hangulat, a csuromvizes nép boldog, még akkor is, ha csak alig ezren jutottak be a ma esti vetítésre. A téren az éjszakában spontán fénykardpárbajok alakulnak, nagy kedvenc egy hétéves Darth Vader, akit Jaynek szólií a mamája, de ettől függetlenül mindenkit felnyársal a piros fénykarddal, aki csak elmegy mellette. Kattognak a vakuk, ma ő a galaxis ura.
Bemutatták a Cannes-i Filmfesztiválon a Star Wars III. részt, A sith-ek bosszúját május 15-én. Az idősebb rajongók örültek, a fiatalabbak még jobban, Lucas a Nixon kormányról beszélt, Natalie Portman kopaszon ijesztegette a rajongókat és Darth Vader a lépcsőkről integetett.
"Nekem nincs kitűzőm, vasárnap megnézem a Star Wars-t, és ennyi a fesztivál" - mesélték többen. Sokan kérdőjelezik meg egy Star Wars jellegű film Cannes-i jelenlétét, azonban minden művészfilmes és "cinéphil" felhajtás ellenére Cannes A sith-ek bosszúja vasárnap esti bemutatójának lázában égett a fesztivál május 11-ei kezdete óta.
Klikk a képre!
A legnagyobb szálloda, a Carlton előtt reggeltől-estig hatalmas tömeg várakozott, itt bérelt ugyanis két emeletet a film stábja, és egy-egy pillanatra, a limuzin felé haladva fel-feltűnt Anakin Skywalker és Mace Windu-mester. A bemutató reggelén a fesztiválpalotától több utcára is megállítottak ismeretlenek egy-egy fölösleges jegyet kérve. Két órával a vetítés előtt rajongók és egyszerű turisták keverékéből álló hatalmas tömeg lepte el az utakat, járdákat, zöldövezeteket.
A premier előtt minden idők egyik leglátványosabb vörös lépcsős bevonulásán a Köztársaság harci felszerelésébe öltözött statisztái masíroztak. Élő zenekar, füstgépek, tűzijáték és a lépcsők tetején megjelent a baráti látogatásra érkező államfőként integető Darth Vader.
"Vissza, vissza"
A buli a vetítésen folytatódott, ahol a film minden apró rezdülését lereagálták a nézők, még a legelején megjelenő Lucasfilm Ltd. felirat is nyíltszíni tapsot kapott.
A láthatóan megilletődött Lucast és stábját a vetítés után huszonöt percen keresztül állva ünnepelte a Cannes-i közönség. Csak a mellettem álló srác ijedezett Natalie Portmantől: "De csúnya! Ki ez?" - kérdezgette, mert a színésznő a fesztiválra kopaszra vágatta a haját, és így felismerhetetlenné vált.
A fogadtatás és az első visszhangok amúgy mind azt jelzik, hogy ez a rész nem csak a közönség, de a kritikusok kegyeit is elnyerheti, (az Indexét máris elnyerte). A fesztiváltévé riportere a film után bejelentette: "Az erő Lucasszal van".
Okosságok a sajtótájékoztatón
Nézze meg képeinket!
De Lucas a sajtótájékoztatót szerényen csak azzal kezdte: "Megnyugodtam, a hat filmből most már egy lett".
Natalie Portman az egybegyűlt újságíróknak arról a kihívásról beszélt, amit Padme megformálása jelentett számára három filmen át: "az, hogy egy karaktert több éven keresztül eljátszottam, azt is jelenti, hogy tápláltam a saját fejlődésemmel, változásommal."
Hayden Christensennek viszont sokkal egyszerűbb volt a Darth Vaderré változás, "csak a mozgást meg a hangot kellett megfigyelnem" - magyarázta.
Birodalom
Lucas ezután a történet politikai oldalára tért ki. A saga harmadik részében a köztársaság birodalommá válik, a demokrácia diktatúrába fordult. Ezért a film több jelenetében is hangsúlyosan megjelenik az önmagát megvédeni képtelen demokrácia bírálata. Lucas rövid történelemleckét tartott, hogy példákat hozzon fel erre: a Caesar utáni Rómát, a Napóleon kori Franciaországot vagy Hitler Németországát.
Lucas Cannes-ban
Lucas életműdíjat kapott szombat este a Cannes-i Filmfesztiválon. A francia hagyomány szerint ugyanis kiemelnek néhány kommersznek tekintett filmest, és filmszerzőnek kijáró tisztelettel üdvözölik őket. Még a Hollywood- ellenzők is vigasztalódhattak, hiszen "csak" versenyen kívül vetítik a filmet, és így az Arany Pálmát biztosan nem kapja meg.
Lucas elmondta, hogy az első részeket Nixon elnöksége és a vietnámi háború alatt írta, és mivel előtte elkészítette az összes szereplő profilját, életrajzát, ezért a három újabb történet is ezekből a háttéranyagokból nőtt ki, és így magán viseli a korai hetvenes évek nyomait. (Természetesen Ian McDiarmid, a Palpatine/Nixon szenátor megformálója is megjelent Cannes-ban.)
Az idő során azt figyeltük meg - fejtette ki a rendező a két sorozat egymáshoz és a rajongókhoz való viszonyát - hogy két rajongótábor létezik. A 25 év felettiek, és ők a hangosabbak, a régi sorozaton nőttek fel, azért lelkesednek, legalább úgy, ahogy a 25 év alattiak az új epizódokért. "Kíváncsi vagyok, milyen lesz a helyzet 10 év múlva, mikor a fiatalok is felnőnek, és ők is jobban tudják hallatni a hangjukat" - tette hozzá. De arról, hogy meglepné-e őket a befejező trilógiával, már nem beszélt.
Samuel L. Jackson dohányozva jött be a Carlton Hotel Grand szalonjába a hetekkel előre lefoglalt interjúra, miközben kint a biztonsági őrök éppen visszaverték a rajongói újabb rohamát. Fején hátrafelé fordított sildes sapka és napszemüveg. Május 15. Cannes, a Star Wars III. rész - A sithek bosszújának napja.
Az a hír járja, hogy annak idején mindent bevetett, hogy megkapja a Star Wars első epizódjaiban Mace Windu jedimester szerepét.
Ez azért túlzás. Egy sajtótájékoztatón valaki feltette azt a szokásos kérdést, hogy kivel dolgoznék szívesen, és én azt feleltem, George Lucasszal. Ezt meghallotta valaki, elmesélte neki, ő meg felhívott. És akkor tényleg belelkesedtem, mondtam, hogy birodalmi rohamosztagos is szívesen leszek, nem kell, hogy más tudja, szerepelek a filmben, csak egyszer átrohanhassak a képen. Hát így kezdődött.
A vége pedig...
Samuel L. Jackson Cannes-ban
Hé, ezt le ne írd! Meglepetés. Nem mintha bárki elcsodálkozna a végén, hiszen a IV. részben, mármint a legelsőben, a Csillagok háborújában - azt hiszem - már csak négy jedi él. Én annyit kértem George-tól, hogy ne álmomban érjen a halál. Megkaptam: végre egy igazi, Errol Flynn-féle nagyjelenetben vívhatok, olyanban, amit gyerekkoromban folyton bámultam a moziban. Ebben a részben sokkal több a háború, az akció, mint eddig.
Sokat kellett hozzá gyakorolni?
Az ember két hét alatt megtanul, mondjuk száz mozdulatot, és az elég a víváshoz. Az első néhány nap kaptam pár nagy ütést a kezemre, vállamra, de utána már minden oké volt. A fénykardot megtartottam. Hazavittem és eldugtam, hogy a kiskorú rokonok ne találják meg. Van egy filmes relikviás szekrényem, oda tettem. Minden filmből hazaviszek valamit. Ha jól öltözött figurát játszom, akkor elkérem a jelmezt. Azért próbálom mindig rábeszélni a jelmeztervezőt, hogy Armaniban játszhassak.
Megváltoztatja egy színész életét, ha egy ekkora filmben játszik?
Nem. Legfeljebb több fura alakkal találkozom. Mindig táboroznak néhányan a szállodám ablaka alatt, meg sokan vannak, akik Windu-mesternek szólítanak.
És ez jó?
Nekem az a lényeg, hogy kapjak újabb szerepet. Borzasztó lenne, ha nem hívnának sehova: akkor kénytelen lennék elkezdeni rendezni. Amikor a Ponyvaregénnyel itt voltunk Cannes-ban, 1994-ben, akkor sokan látták a képemet, nagyon sok új szerepet kaptam. Most megint abban bízom, hogy ettől kapok új felkéréseket.
Nem hinném, hogy rászorul erre.
Oké, most novemberig leforgatok három filmet. De aztán? Nem tudom. Én sosem érzem úgy, hogy beérkeztem, biztonságban vagyok. Elfoglalt akarok lenni. Izgulok, hogy sikerüljön. Komolyan.
Azt hallottam, a stábban elnyerte a "legtöbb Star Warst néző"-színész címet.
Mace Windu
Persze. Mert a felvételeken még annyira nem tudni, mi lesz végül a képen. Minden filmnél így van ez, de itt rengeteget játszunk egyszerűen egy zöld vászon előtt. Eddig azért néztem újra a filmet, mert kíváncsi voltam magamra és a többiekre, tudni szerettem volna, jól játszunk-e, de most megint meg fogom nézni, csak azért, hogy a hátteret figyeljem, az intergalaktikus forgalmat meg az épületeket. A forgatás közben persze mindenfélét odaképzeltem, de hát George Lucas fantáziája jobb, mint az enyém.
Sok színész van, aki azt mondja, sosem néz újra egy filmet, amiben játszott.
Azok hazudnak. Mindenki szereti nézni magát. Esténként, ha otthon kapcsolgatom a tévét, és nem találok semmit, beteszem egy régi filmemet. A baljós árnyakat, A klónok támadását, vagy mást, és nézem. A Ponyvaregényt is előveszem egy-két havonta. Persze azokat a részeket, amikben Bruce Willis van, áttekerem. Aztán, ha én jövök, megint playt nyomok.
Ezek szerint Mace Windu a kedvenc figurája a Star Warsban?
Naná! Egyébként mindig Han Solo akartam lenni. A rossz fiúk bonyolultabbak. A jó csak úgy ott van. Ezért jó ez a III. epizód, mert itt mindenkiről kiderül, hogy bonyolultabb, mint eddig hittük. Senki sem csak jó vagy rossz. Ezért olyan izgalmas.
Aki gyanakvó rettegéssel várta a Csillagok Háborúja-saga új epizódját, annak erre minden oka megvolt. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy a zavarbaejtően infantilis első (Baljós árnyak) és a közepes második rész (A klónok támadása) után nem megint egy ostoba gyerekfilmet kapunk az arcunkba, és hogy nem dobnak be egy kedves kutyát is, aki végül hazatalál és megmenti a gazdit.
A rettegők megnyugodhatnak, kutya nincs, aki hazatalál, az Lucas és a legenda. A sith-ek bosszúja kis túlzással majdnem remekmű, a kis túlzásokat pedig részben olyan momentumok indokolják, amelyeket nem árulok el, mert a Jedi útja nem az, hogy lelövi a poénokat; részben meg olyanok, amiket el kell, mert különben nincs cikk.
Klikk a képre!
Azt például mindenki tudhatja, aki látta az eddigi részeket, hogy a második és a negyedik között elhelyezkedő harmadikban valamiféle fordulatnak kell beállania, különben sose lesz a jóravaló Anakinból gonosz Darth Vader. Hát ez a pálfordulás (azaz épp az ellenkezője) elég gyönge pszichológiai lábakon áll; ami Anakinnal történik, főleg ami nem történik, az legfeljebb egy erős szkepszishez vezethetne, nem a teljes begonoszodáshoz. De így csattanósabb lesz tőle a történet végül, úgyhogy sebaj, labilis gyerek és kész.
A köhögő robot (és egész figurája) viszont sajnálatos melléfogás, mivel az egyéb jelenetek nyilvánvalóan nem kisgyerekeknek készültek, az ilyen poénok közönsége nem lesz a moziban. Ha mégis, akkor végre láthat szétdarabolt és összeégett testet. A Star Wars-eposz mindig is lazán kezelte a technológiát, a látvány az elsődleges, nem a logika, úgyhogy a fénykard mellé bőven befér az is, hogy az űrcirkálók a középkori hajók mintájára, oldalsortűzzel harcolnak, meg hogy a rakéta találatkor nem felrobban, hanem apró droidokat tapaszt a célgépre, amelyek komótosan, kéziszerszámokkal szétszerelik, és eladják ócskavasként.
A film tehát nem tökéletes, mert tökéletesség csak a matematikában van, többek közt ezért is unalmas a matematika.
A sith-ek bosszúja ellenben nem unalmas. A többé-kevésbé ismert sztoriért gigantikus csatajelenetek kárpótolnak, az meg még az első világháborúban se volt érdektelen, nemhogy a csillagok háborújában. A látvánnyal minden rendben van; ha olyan szimbólumot nem is sikerült alkotni, mint az eredeti trilógia X-szárnyú vadászgépe és a TIE Fighter, a gépek közt már ott muzsikálnak a klasszikusok előképei. Lucas mesterien köti össze a szálakat, és nem csak a történetieket.
Tekintse meg képeinket!
Ami pedig az ősfilmekhez képest is jelentős ugrás, az a színészi teljesítmény. A tejfölösszájú Hayden Christensen időközben színésszé vált, Ewan McGregor eddig is az volt, Natalie Portman is el tudja játszani Amidala egyszerű szerepét, Yoda meg nem is ember, de azért remekel. Samuel L. Jackson felejthető, de legalább reprezentálja a feketéket, nehogy azt gondolja valaki, hogy csak a fehérek és a mexikóiak élik meg a távoli jövőt. Az igazi élmény a Palpatine császárt alakító Ian McDiarmid – nem zseniális, mert ez sem egy túl összetett figura, de ennél csak rosszabbul lehetne eljátszani. Pedig a film egyetlen aktuális üzenetéhez, a mesterségesen generált háború ürügyén fasizálódó demokrácia bemutatásához kulcsszerep az övé.
Az új epizód természetesen nem teszi meg nem történtté a Baljós árnyakat, de az előtörténeti trilógia megállította az elkomolytalanodó legendát a lejtőn. Az utolsó darab került a helyére. Az utolsó darabból viszont ma, 2005-ben úgy lóg ki Vader klasszikus mellkasi kapcsolótáblája, mintha egy NDK turmixgép tévedt volna az űrcsatába, és ez nem az egyetlen példa. A sith-ek bosszúja amellett, hogy szervesen kapcsolódik a legelső filmhez, azt is világossá teszi, hogy az réges-régen, egy másik galaxisban készült, és mára reménytelenül elavult. De nincs semmi baj, Drakulából is készült új Lugosi Béla óta, a Csillagok háborújának se lesz vége soha.
Akár szégyen, akár dicsőség, be kell vallanom, hogy a Csillagok háborúja főcímzenéje sokkal inkább megindít, sokkal inkább előhozza belőlem az egyenes gerincű pátoszt, mint mondjuk a Himnusz. Ez van. Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, sőt hogy sokan vagyunk, és az ilyen emberek nyilván szeretnék birtokolni valamilyen adathordozón a magánhimnuszukat, vagy még inkább az egész eposzt, amit jelöl, tehát azzal nem lehet mellényúlni, ha kiadják a trilógiát DVD-n, díszdobozban.
kell-e a háztartásba SW-trilógia, ha amúgy nem álmodunk fénykarddal?
Azok az emberek, akiknek szokásukká vált, hogy némelykor, például DVD-bemutatókon buckalakónak öltöznek, sőt az egész családjukat annak öltöztetik - ők egész biztosan megveszik az árut, úgyhogy velük külön nem is foglalkozunk többet, nem mintha lenézendő volna az ilyen hobbi, de hát őket már nem kell meggyőzni semmiről. Emiatt aztán az úgynevezett bónuszlemezt sem elemezzük, azon pont az ilyen embereknek való dolgok vannak, werkfilmek, interjúk a színészekkel, játékdemók meg effélék.
A kérdés az, hogy kell-e a háztartásba SW-trilógia, ha amúgy nem álmodunk fénykarddal.
Tekintse meg képeinket!
Jelentem, kell. Mindjárt kiderül, hogy miért. Először azonban a formátumról.
Merthogy elképzelhető, hogy van már ilyenünk videokazettán. Nos, éppenséggel nem égetően szükséges a kazettát DVD-re cserélni, az előnyök triviálisak: megfelelő hangrendszerrel nagyszerűen kihasználható a surround, rendesen követhető füllel is a csata, és természetesen a részletek is jobban látszanak - ennek azonban az az ára, hogy a számítógéppel átdolgozott tárgyak és szereplők majdnem úgy ugranak ki a képből, mint Pumukli. Az határozottan pozitív, hogy a magyar szinkrontól megszabadulhatunk, az viszont kevésbé, hogy a feliratozás hemzseg az elgépelésektől és a félrefordításoktól: a csillagromboló nem cirkáló még akkor sem, ha a Csillagok háborújának hajóosztályai eredetileg is össze vannak zavarva, és a csillagrombolókat igazából csatahajónak kéne hívni.
A Csillagok háborúja nem a jövőről szól, hanem arról, mit gondoltak a jövőről a múltban.
De ez mind nüansz. A Csillagok Háborúját időről időre meg kell nézni újra, mert egy egész világ értékrendjét tartalmazza (ez különben az eposzok feladata), és igen ajánlatos néha összehasonlítani a jelent a múlttal. Például elég sanszos, hogy ma a Birodalom szemszögéből forgatnák le az egészet, és a lázadók szövetségét, ezt a gyanús alakokból, csempészekből, szerencsejátékosokból és sivatagi parasztfiúkból verbuvált, galaxisszerte robbantgató terrorszervezetet a végén joggal és dicsőn taposnák el a lépegetők. A rend nevében. Berepülni egy katonai bázisra, maroknyi csapattal szembenézni a túlerővel, egy egész világgal, és aztán felrobbantani a főreaktort, pláne nekivezetni egy kicsi hajót egy nagyobbnak... ez ma nem hőstett, hanem terrorizmus. Casus belli. És akkor még a nőábrázolásról nem is szóltunk, pedig az is megérdemelné az alapos feminista kritikát - most. De akkor ez volt a módi, az ügyes, férfias, de mégis gyámoltalan nő. Leia Organa.
A Csillagok háborúja nem a jövőről szól, hanem a múltról, amennyiben arról szól, mit gondoltak a jövőről a múltban. És míg a távoli jövővel nem kötelező foglalkozni, addig a közelmúlttal igenis muszáj, mert aki elveszíti a múltját, az elveszíti a jövőt, sőt eltéved a jelenben. Ezért tehát akár DVD-n, akár VHS-en, akár illegálisan is, de legyen kéznél a Csillagok háborúja, és évente egyszer tessenek tartani egy sabbatot a családnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
