Fénykardok és fültisztító pálcikák

Április 21-e és 24-e között zajlott le a földkerekség legnagyobb Star Wars-találkozója az amerikai Indianapolisban. A Celebration III nevű rendezvényen több ezer rajongó vett részt, rengeteg Star Wars-termékkel foglalkozó cég rendezett vásárt, és a filmekben szereplő relikviákból összeállított kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. Az autogramgyűjtők a színészekkel találkozhattak, és több olyan előadás is volt, ahol a készítők meséltek a kulisszatitkokról. A fő attrakció George Lucas előadása volt, aki 1987 óta most először válaszolt személyesen a rajongók kérdéseire. Ezen kívül levetítettek többpercnyi részletet a már befejezett harmadik részből is. A film trükkjeit készítő cég, az Industrial Light and Magic vezetője és A sithek bosszújának vizuáliseffekt-felelőse, John Knoll a C3-on sok érdekes történetet mesélt mind a régi, mind az új filmek készítésének hátteréről.

Előadását azzal kezdte, hogy két hete befejezte munkálatait a III. részen. De nem ez volt az egyetlen dolog, ami lekötötte az utóbbi időben, hiszen A Star Wars világának teremtése: 365 nap címmel könyvet készített a munkafolyamatok bemutatásáról. A könyv készítése során a Lucasfilm és az Industrial Light and Magic archívumaiból előkerült sok régi fénykép és információ a régi trilógia készítéséről is. Knoll a következő érdekességeket emelte ki.

A Halálcsillag lézerágyújának csatornája egy miniatűr modell volt, és tükrökkel érték el, hogy nagyon hosszúnak tűnjön. A makett ráadásul annak a szellőzőjáratnak az átépített változata volt, amin keresztül Luke Skywalker a IV. rész végén beengedi a protontorpedókat, ezzel a támaszpont pusztulását idézve elő. Így ironikus helyzet állt elő: a Halálcsillag leghatékonyabb, végzetes fegyvere egyben az állomás Achilles-ina is volt, persze erről csak a film készítői tudtak.

Mikor a Millennium Falcon belép a Halálcsillag dokkjába, csak a teherszállító hajó jobb oldala volt igazából elkészítve. A kamera-beállításból nézve, ami a bal oldal fele néz, a Halálcsillag fala valójában kettévágná a hajót a közepénél. Az optikai trükköt egy háttérfestmény segítségével oldották meg.

Knoll a háttéranyagok tanulmányozása közben egy folytonossági hibát is talált a yavini csatában. A lázadó pilótákról a közelik felvételéhez egy olyan pilótafülkét építettek az X-szárnyú vadászgépeknek, amik mögött a szárnyak már nyitva vannak a jellegzetes X-alakzatba. A megelőző jelenetekben, mikor még kívülről látjuk a vadászgépeket, épp elkezdik nyitni a szárnyakat, de a belső felvételeken már teljesen nyitva vannak, hiszen a díszleten nem lehetett mozgatni a szárnyakat. "Azt hiszem, az extra-speciális kiadásra ki tudjuk majd javítani a hibát" - humorizált Knoll.

Az Echo Base a Star Wars-saga egyik legnagyobb helyszíne. A birodalom visszavág elején látható hangár, ami a Hoth bolygó egyik jégbarlangjában kapott helyet, valóban nagy területű forgatási helyszínen lett felvéve, de egy trükkel még tágasabbá tették a készítők. "Egy ügyes geget alkalmaztak, hogy még nagyobbnak tűnjön, mint amekkora. A jelenet legvégén a lázadó tisztek és katonák valójában kosztümbe öltöztetett gyerekek." (Az Echo Base az angliai Elstree stúdióban lett felépítve, az úgynevezett Star Wars-műteremben, ami 76x37 méter alapterületű, és 14 méter magas, ami összességében 35 000 köbmétert jelent.)

A birodalom visszavág-ban Felhőváros hatalmas szellőzőaknája, ahol Darth Vader és Luke Skywalker kardpárbaja, és a legendás apa-fiú jelenet játszódik, egészen érdekes technikával lett felvéve. Itt nem használtak blue boxot, hogy aztán háttérfestménnyel egészítsék ki a híd mögötti területeket, hanem a helyszínen raktak be a szereplők és az előtérben levő díszletek mögé egy valódi festményt, amit egy óriási felületre festettek fel. Amikor a kamera nagyjából szemből veszi a szereplőket, egy sima festmény alkalmaztak. Mikor a kamera felülről nézett le, egy olyan festményre cserélték, ahol a megváltozott perspektíva szerint távolodtak a párhuzamos vonalak egymástól. A legviccesebb megoldást akkor alkalmazták, mikor alulról vette a jelenetet a kamera, ekkor ugyanis ugyanezt a festményt rakták be hátra, csak éppen fejjel lefele.

Knoll egy a Millennium Falcon makettjéről készült fotó alapján fejtett meg egy számára régi talányt is. "Emlékeztek arra a jelenetre a Falconon, A birodalom visszavág-ban, amikor Luke a Vaderrel való összecsapás után sebesülten fekszik egy ágyon? De hol lehet az az ágy? Ezt a helyiséget abból a térből alakították át, ahol a holografikus sakkjáték is folyik a IV. részben, de ott egy sima fal van a helyén. Szóval, hacsak nem ez is egy ilyen csempészésre használt rejtekhely, akkor ez egy álfal vagy valami toldalék" - fejtette ki viccelődve.

Aki pedig A sithek bosszújá-nak készítésére kíváncsi, a starwars.com oldalon talál több filmecskét is Making of Episode III címmel. Ezekből is kigyűjtöttünk néhány érdekes részletet.

A vukik bolygója, a Kashyyyk először fog szerepelni Star Wars-moziban. A képregényekből, számítógépes játékokból és könyvekből már régóta ismert bolygón hatalmas, több kilométer magas fák nőnek, ezek felsőbb szintjei képezik a vukik életterét. Mint azt Rob Coleman animációs rendező említette, a fákat makettekkel volt érdemes megoldani. Elmondta, hogy minden egyes trükkfelvétel előtt mérlegelik, hogy életnagyságú díszletet használjanak, miniatűr makettet, háttérfestményt vagy számítógépes grafikát. A legtöbb jelenetben ezek kombinációját láthatjuk. (A Baljós árnyak-ban például csak embermagasságig építették föl a naboo-i főváros, Theed díszletét, a felsőbb szinteket utólag montírozták fölé. Kisebb gondot okozott Liam Neeson magassága, a tervezéskor nem vették figyelembe, hogy egy langaléta fog mászkálni a falak között.) A grandiózus wroshyr-fák azért nem készültek számítógépes modellezéssel, mert rendívül részletes és bonyolult objektumok rengeteg ággal, levéllel, erezettel és a vukik által kialakított platformokkal, folyosókkal és faragványokkal. Idő és munkaerő-ráfordítás tekintetében megfelelőbb megoldás volt, ha makettet készítenek.

Először egy kisebb méretű modellt gyártottak, ami részleteiben sem volt olyan kidolgozott. Ezt azután vízszintesen szeletekre darabolták, a szeleteket megszámozták, és ezeket egyesével kifaragták nagyobb méretben. Az így elkészített makett több méteres magasságával már lehetőséget adott arra, hogy néhány művész több heti munkával aprólékosan kidolgozza a részleteket.

Gyakran éri az a vád az új Star Wars-epizódokat, hogy túl sok számítógépes grafikát alkalmaznak bennük. Ami azt illeti, egyetlen részben több makettet építettek, mint a régi trilógia készítésekor, mellette persze valóban sok a CG-jelenet - computer generated (image) vagy computer graphics. Sokszor hisznek a nézők egy-egy makettekkel megoldott trükköt számítógépes grafikának, de előfordul a fordítottja is. Tény azonban, hogy az előtrilógia effektgurujainak sem kellett a szomszédba menniük elképesztő ötletekért, amit egy-egy vizuális probléma felmerülésekor kiötlöttek. Híres példa erre a Baljós árnyak fogatversenyének közönsége, akiket a távoli felvételeken a lelátók makettjébe szurkált fültisztító pálcikák helyettesítették, amiknek a fejét különféle színű festékbe mártották.

A sithek bosszúja ismét lehetőséget adott a filmipar ezermestereinek, hogy kigondolják, Lucas egy-egy megvalósíthatatlannak tűnő ötletét hogyan vigyék filmre. A film vége felé játszódó összecsapás Anakin Skywalker és Obi-Wan Kenobi között egy Mustafar nevű vulkánbolygón zajlik. A bolygó létrehozása tipikus példája a különféle technikák vegyítésének: egy forgatócsoport digitális felvételeket készített az épp kitörő Etna vulkánnál, egy csapat makettet készített a látványtervek alapján, s mindezt ötvözték és kiegészítették komputergrafikával.

A makettkészítők előálltak egy ötlettel, amit a trükkökért felelős csapat további része kétkedéssel fogadott. Azt találták ki, hogy a miniatűr hegyek között a ketchupok színezéséhez is használt színezék, ételsűrítő anyagok és más effélék keverékéből összegyúrt gél játssza a láva szerepét. Az egész terepet egy üveglapra építették, amely egy pár fokos szögben megdöntött állványra került. Ez alatt sárgás fényű lámpák világítottak fölfele, ezzel megadva a műlávának a kívánt izzó hatást. A terepasztal peremén lecsurgó anyagot összegyűjtötték, és újból beöntötték a másik oldalról. Az eredmény annyira tökéletesre sikerült, hogy a tesztfelvételek megtekintésekor az addig kétkedők is meggyőződtek arról, hogy ennél jobb technikát nem találhattak volna.

A szintén A sithek bosszújá-ban debütáló Utapau bolygó hatalmas lyukainak falára épült városok is méretes makettek formájában készültek el. Az apró építményekből olyan sok kellett, hogy a jelenet felvételeinek vezetője csak annyit mondott a készítőknek, hogy tíz gallon épületet kér.

További érdekesség még a vukik megvalósítása. A korábbi filmekből Csubakka jelmezét már nem lehetett használni annak ellenére, hogy a jelmezbe most is Peter Mayhew, az eredeti Csubi megformálója bújt, hiszen nyomott hagyott rajta az idő vasfoga. Pontos másolatot sem tudtak készíteni, mert az ehhez szükséges dokumentumokat sem találták, de szerencsére az apróbb eltérések könnyen magyarázhatóak a III. és a IV. rész közt eltelő idővel. A vukik egy részét szőrrengetegbe bújtatott ausztrál kosárlabdázók alakítják, míg a távolabb levők számítógépes karakterek, akiknek a mozgását élő szereplők játszották el, majd ezeket a digitálisan tárolt mozgási adatokat alkalmazták a virtuális lényekre. (Ez a motion capture nevű technika, amit A klónok támadásá-ban többek közt a klónkatonák animálásánál is használtak.)

A kosztümök elkészítésénél először egy egyénre szabott izomrendszer felépítésével kezdték, amit a statiszták megfelelő testrészeire helyezett szivacsdarabok segítségével értek el. Erre került aztán a bunda, aminek szintén nem volt egyszerű feladat az elkészítése. Az arcszőrzet szálait például egyesével tűzdelték a "bőrbe", hogy minél hihetőbb legyen a kosztüm.

Itt fontos megjegyeznünk, hogy a vukik, de sok más, a III. részben szereplő karakter maszkjának elkészítésében is részt vett egy magyar származású fiatalember, Tóth Gábor, aki a starwars.hu interjújában további érdekes részleteket mesél a maszkkészítés rejtelmeiről és arról, hogyan került gyermekkora egyik kedvenc filmsorozatának készítői közé. Gábornak egyébként több híres Star Wars-stábtagot is sikerült rávennie, hogy kérdésekre válaszoljanak a rajongói oldal fórumán, a magyar rajongók nem kis örömére.

Akik pedig kíváncsiak képekben is A sithek bosszújá-ban szereplő trükkök és maszkok elkészítésére, azok megnézhetik a starwars.com webdokumentumfilmjeit is. A wroshyr-fákról, az Utapauról és a Mustafar lávájáról szóló epizód a Ten Gallons of Buildings, míg a vukikról szóló rész a The Wookiees Are Back! címet viseli.

(Ezek a filmek vélhetően rajta lesznek A sithek bosszúja DVD-változatán is, ami friss információk szerint idén ősszel jelenik meg.)

Wittinger György

[origo]