A klónok kitárgyalása Folytatjuk szubjektív képelemzésünket élőtrilógia-témában. Ezúttal a Csillagok háborúja II. részét, A klónok támadását vizsgáljuk meg közelebbről. Szerelmi háromszög   Ebben a jelenetben találkozik hosszú idő után újra Anakin és Padmé. A fiú tekintete szerelmet sugároz, de a kép közepén ott áll Obi-Wan, a jedi rend és filozófia mementójaként. A két fiatal között egyfajta akadályként áll, ahogy Anakin céloz is rá később, más dolgok kapcsán. Baloldalt áll Anakin, jobboldalt a cél, ahová a szíve húzza (jelen esetben Padmé, de ő jelképezi mindazt, amit jediként nem tehet meg), köztük pedig Obi-Wan, hogy kordában tartsa őt.   Mester és tanítványa III.   Amikor Anakin és Palpatine beszélgetnek egymással, a közeliket kivéve, szinte minden beállítás egymás mellett, keretbe foglalva mutatja őket. Jó példa erre az a kép, ahol az ablak formája adja meg a keretet körülöttük. Egyre szorosabb viszonyukat az is kifejezi, hogy mindketten sötét tónusú, hosszú köpenyekben vannak. Amikor egymás mellett sétálnak a kamera felé, a jelenet kísértetiesen hasonlít A jedi visszatér azon jelenetére, amikor szintén ők ketten sétálnak együtt a második Halálcsillag fedélzetén.   A méret nem számít Ez a kép A birodalom visszavág azon jelenetére reflektál, ahol Yoda azt tanítja Luke-nak, hogy a nagyság nem jelent semmit. A képen csupa tanonc látható, mind gyermekek, de mind között a legkisebb Yoda, a mesterük. Másfelől viszont azt is jelenti, hogy bár mindannyian kicsik, mégis ők, kicsik azok, akik megfejtik azt a rejtélyt, amit a "nagy" Obi-Wannak nem sikerült. A padawanok Yoda felé fordulnak, és a középpontos elrendezés a néző szemét is rá irányítja. A párbeszéd tulajdonképpen vicces, és ezt a gyermeki, meseszerű hangulatot erősítik a hópehelyszerű kivetített csillagok. Talán a jedi templom utolsó önfeledt és nyugodt pillanata lett kiragadva.   Mintadiákok A még gyermekkorban levő klónok a kíméletlen tömeggyártás eredményei, ellenfeleikhez, a droidokhoz hasonló rendben és szabályossággal sorakoznak egymás mellett, ezzel is érzékeltetve, hogy egyikük se jobb a másiknál. A hideg gépiesség, az egyformaság, a lélektelen körülmények mind azt súgják nekünk, hogy bár a klónok a Köztársaság és a jedik megsegítésére készültek, valahogy még sincs rendben a dolog. A kép nagyon hasonlít Lucas első filmjének, a negatív hangulatú, utópisztikus THX-1138-nak egyes jeleneteire, ahol ugyan nem klónok dolgoznak ugyanígy, egymás mellett, de a szereplők ott is ugyanilyen egyéniségüktől megfosztott fogaskerekek, egy számító gépezet részei.   A három szelet Lucas ismét az oszlopokkal manipulál, és osztogatja a teret. Anakin természetesen a középpontban áll, róla szól a jelenet. A három részre osztott síkot felfoghatjuk Anakin három elkötelezettségének: Padmé (szerelem), a jedi rend (hivatás) és Shmi, az anyja (anya és gyermeke közti szeretet). A jelenetben épp őrlődik, hisz a jobboldali blokk, amit mi anyja jelképének érzünk, üres, betöltetlen. Középen van a helyes út, a jedi rend, csak azzal kellene foglalkoznia. Ennek ellenére a bal oldalra billentené Padmé iránti szerelme, ő azonban háttal áll neki, ezzel jelentőségét veszítve. Az igazi hiány jobb oldalon van, ahogy Anakin gondolatai is szinte kizárólag anyja hiánya körül járnak. Végül e szerint is dönt: elindul felkutatni, és megmenti őt.   Dühödt iramban Mikor Anakin legutóbb a Tatooine-on száguldott, még kisfiú volt, gondtalan, egy fogatversenyben vett részt. Akkor az ég kék volt, az ikernapok magasan a horizont fölött szikráztak. A bolygó napjai ezen a képen lemenőben vannak, vörösre festve az eget, ami az ősök (és Legolas) szerint is a vérontás jelképe. Most nem egy verseny megnyerése a tét, anyját siet megmenteni, bár legbelül tudja, hogy már késő. Ebből fakadó dühét az őrülten gyors száguldás fejezi ki, és a kettősség himnusza, a Duel of the Fates hangjai festik alá.   Zavar az erőben Itt először az az érdekesség, ahogyan a jelenethez érkezünk. Az előző kockákon Anakin épp eszeveszett indulattal suhint egy buckalakó felé, majd vágás, és Yodát látjuk, a jedi rend vezetőjét. Ezzel Lucas vizuálisan támasztja alá, hogy Anakin tettével az egész jedi rend és filozófia ellen vét. Ez az a pillanat, amikor a pokol elszabadul, érezzük, hogy itt valami visszafordíthatatlanul elromlott, amit nem lehet megjavítani, ahogy azt Anakin később szeretné. Ezt hivatott jelezni Qui-Gon Jinn reményvesztett kiáltása is. Yoda, a bölcsesség és a nyugalom jelképe egy kör alakú teremben, kör alakú széken ül, ami már a jedi tanács jelenetinél is megszokott egységet és harmóniát szimbolizálja. Ott Anakin árnyéka volt az, ami megtörte a kört, itt már egyre több átlós árnyék vágja szét. A szoba sötétbe burkolózik, ahogy Yodát is körbeveszi az erő sötét oldala, amely mindent beárnyékol és elhomályosít. A jedik, és ezen belül Yoda reménytelen helyzetét érzékeltetik a börtönrácsszerű redőnyök, a lehajtott fej, a lecsukott szemek.   Nehéz pillanatok Itt is elég egyszerű a képlet. Padmé a kiegyensúlyozottság kékjében, koncentrikus körökkel a ruha elején, kibontott hajjal áll a fényben: a világosság oldalán. Anakin az árnyékban. Ahogy a színész előadja Anakin vívódását és szenvedését, úgy játszik az operatőr is: a fiatal Skywalker hol Padmé és a fény felé halad, hol visszafordul a sötétbe. Legvégül valahol félúton roskad össze, ahol egyelőre megállapodik. Célja, hogy mindent "megjavítson", hogy a dolgokat rendbe hozza, reménytelennek tűnik. (A jelenet érdekessége, hogy ugyanabban a garázsban játszódik, ahol az 1977-es IV. részben Luke tisztogatja a droidokat. A klónok támadásá-hoz részletről részletre újraépítették a díszletet.)   Árnyjáték Van a képen egy egyértelműen pozitív karakterünk, Obi-Wan, és itt ismerjük meg Dooku grófot, akiről még nem tudjuk eldönteni, milyen szerepet is játszik. Lucas itt ismét a fény-árnyék játékával manipulál. A középen levő jedi egyértelmű, erős fényben úszik, míg Dooku, meghagyva minket bizonytalanságunkban körbe-körbe járkál, s eközben hol fény vetül rá felülről, hol sötétben halad. Szavai és tettei ugyanilyen kettősségről árulkodnak: bár ő tartja fogva Obi-Want, szavaival azt érzékelteteti, mintha mindent megtenne a kiszabadításáért, sőt, szövetséget ajánl a jedinek. Obi-Wan megtévesztésére tett kísérletét az őt megvilágító, kápráztató fény fejezi ki. Mikor Dooku végül elhagyja a termet, a fény-árnyék játék is véget ér: Dooku a sötétség fele vonul ki. (A jelenet valószínűleg egy főhajtás 1960-as Spartacus előtt, ahol Charles Laughton és Kirk Douglas hasonló helyzetben vannak fényképezve.) Akárha a totalitárius rendszerek filmhíradóit látnánk: a szemle egyértelműen a sötét jövőt, a háborút és milliók halálát vetíti elő. A vörös szín itt is dominál, a felemelkedő űrhajók a sötét felhők, a sötét jövő felé haladnak. A már megszokott naplemente itt is jelent van, a Köztársaság és a demokrácia leáldozásának jelképeként. Ahogy a diktatúrákban mindig, a vezető és udvartartása messze, magasból szemlélik a halálba induló katonákat. A végére biggyesszünk még néhány olyan filmes utalást, amik fellelhetőek A klónok támadásá-ban: mikor Anakin és Padmé megérkeznek a Naboora, áthaladnak egy tér árkádjai alatt. Ez a hely a sevillai Plaza de Espana, ahol és ahogyan az Arábiai Lawrence hasonló jeleneteit is fölvették Obi-Wan harca az acklay nevű lénnyel az arénában (a rákszerű lény) nagyon hasonlít az 1961-es Ray Harryhausen-klasszikus, a Rejtelmes sziget dárdás-óriásrákos jelenetére a jelenet, ahol a jedik gyűrűjét körbeveszi az ellenség, vélhetően az 1969-es western, a Vad banda rekreációja Anakin és Padmé szerelmi jelenete hasonló A muzsika hangja című musical egy jelenetéhez többek szerint Anakin anyjának haláltusája pedig az 1970-ben készült A Man Called Horse (A sziúk fogságában) alapján készült. (E listából is látszik, hogy bár mindegyik Star Wars-film tartalmaz elemeket klasszikus vasárnap délutáni matinékból és westernekből, talán A klónok támadásá-ban van a legtöbb ilyen.) Wittinger György [origo]